A csodamasina

Lassan két hete, hogy egy régi ismerősünk költözni kezdett. Egy életet kellett bedobozolni - nem először, de talán végre utoljára. Mentünk hát segíteni, két napot dobozoltunk vele (amolyan Tóthék formán).

Szép lassan előkerült az a sok minden, ami most nagyobb meglepetésnek bizonyult, mint amikor még igazi ajándék volt; előkerültek az üvegekbe zárt, töpörödöttre aszalódott lekvárok és öntudatra ébredt zölddió-befőttek; és előkerültek azok a háztartási gépek, amikkel csak többen vagyunk otthon, mert egyszerűbb az élet nélkülük.

Ezt a nézetet osztotta a tulajdonosuk is, így került hozzánk a kenyérsütő gépe. Amint alaposabban szemügyre vettem, beleszerettem. Rákerestem a neten a használati utasításra, amit (a szlovák nyelvű gombokat leszámítva) igazán egyszerű volt értelmezni. Kerestem recepteket is, és kiválasztottam a legszimpatikusabbat. Hááát, nem nyert. Aztán vettem előre bekevert kenyérlisztet - könnyű volt vele dolgozni, hiszen csak belezuttyintottam a gépbe a felét, meg egy kis vizet, aztán ennyi volt. De megint arra jutottam, hogy mégiscsak az a legjobb, ami tisztán hazai. Úgyhogy kikísérleteztem egy saját variációt, és nagyon-nagyon jó lett: jó kis izmos, de könnyű, szépen szeletelhető és finom!

Szóval, ha kenyérsütő gépben készül a kenyér, nagyon fontos a hozzávalók sorrendje, már tudniillik az, hogy milyen sorrendben tesszük őket bele a gépbe. A következő recept hozzávalói a belevalók sorrendjében szerepelnek.

Íme:

 

Magos házi kenyér

(Kenyérsütő gépben)

 

Hozzávalók:

• 300 ml víz
• 1 ek só
• 2 ek olaj
• 500 g liszt (fele világos, fele vegyes)
• 1 ek búzasikér
• 1-2 marok magkeverék (elhagyható)
• 1 ek római kömény (elhagyható)
• 1 cs szárított élesztő

 

A hozzávalókat a fenti sorrendben beleteszem a kenyérsütő gépbe (a lisztet mindig szitálom). Klasszikus programon sütöm, nagy kenyérként, sötét színűre sütve.

Az utolsó kelesztési idő után utoljára nyithatom ki a gép tetejét, különben összeesik a kenyérke. A tésztám tetejét bevagdosom, megkenem egy kis vízzel, szórok rá egy kis magfélét, végül egy kis lisztet szitálok rá (csak az esztétikum kedvéért), aztán hagyom, hogy lefusson a program (a teljes ideje 3:30).

Ha kész, egy kicsit hagyom pihenni, majd kiműtöm a formából.

 

Ünnepekre

A most következő torta klasszikus ünnepi édesség. És amellett, hogy mutatós, könnyű elkészíteni - kezdőknek is. Ezt bizonyítja egy barátnőm esete is, aki nálam tanult meg sütni ezt meg azt. Ezt a tortát is. Elmondása szerint nagyon finoman készíti, bár az ő variációjában a dolog elengedhetetlen része, hogy a torta alját odaégeti. Ez az eredeti receptben nem szerepel...

 

Diós gesztenyetorta

 

Hozzávalók:

A tészta

• 8 db tojás
• 30 dkg cukor
• 1 dl víz
• 15 dkg liszt
• 15 dkg darált dió
• 1/2 cs sütőpor

A krém

• 25 dkg Rama vajas
• 50 dkg gesztenyemassza
• cukor, rum

 

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tojások fehérjét kemény habbá verem. A tészta többi hozzávalóját összekeverem, majd óvatosan beleforgatom a tojáshabot is. Egy kb. 20 cm átmérőjű, magasabb falú tortaformát kivajazok, kilisztezek, és beletöltöm a tésztát. 25 percig sütöm, majd 15 °C-kal csökkentem a hőmérsékletet, és még 25 percig sütöm. (Közben érdemes többször is ellenőrizni, nehogy odaégjen!)

A krémhez a Ramát a gesztenyepürével (és ha nem elég édes, cukorral) és egy kis rummal habosra keverem.

Ha megsült a tészta, rácsra teszem hűlni, majd három egyenlő vastagságú lappá vágom. A krémet három részre szedem. Az első adaggal megkenem az első tortalapot. Erre mehet a második tortalap, amire rákenem a második adag krémet. Végül az egészre ráteszem a torta tetejét, és a maradék krémmel bevonom a torta tetejét és oldalát is.

Díszítésnek egész diókat és némi keserű kakaóport használok. Tejszínhabbal tálalom.

Curriculum vitae

Azt hiszem, csak nyertem volna azzal, ha ezt a napot kihagyom. Vagy legalábbis semmit sem veszítettem volna vele - illetve nélküle. A kis életem játékszabályai szerint minden kudarcom minimum 3 pontot ér, míg két siker is alig tesz ki 1 pontocskát. Ma jó sok pontot gyűjtöttem az első oszlopba...

A reggeli tervezet egy szélesjókedvű befőzősnap volt. Hát nem jött össze.

Az első téliesítéses program a paradicsom aszalás volt sütőben. És persze a mai 30 °C-nál mi egy érző kebelnek, ha 8-10 órán keresztül 70 °C-ot fűtök bele a konyhába a résnyire nyitott sütőből... Szerencsére nem volt elég türelmem a dologhoz, így el is olvastam a szakácskönyv rám vonatkozó megjegyzését, idézem: "Valami nem sikerült? Ha a paradicsom [...] égettnek tűnik, [...] Dobjuk ki, és legközelebb alacsonyabb fokozatra állítva a sütőt, sűrűn ellenőrizve próbálkozzunk újra!" Hogyne. A következő próbálkozásom egy Gorenje aszalógép lesz. Majd referálok.

Végül minden kis kókadt, égett paradicsomot lecibáltam a sütőrácsról, üvegbe tettem, és friss fűszeres-fokhagymás olajat öntöttem rá. Nem is olyan vészes a látvány. Ha ehető, megosztom.

A következő akcióm egy réges-régi, eleddig mindig működő szakácskönyv Narancsos karottalekvárja volt. Teljes kudarc lett, bele is került a csatornába...

Végül pedig egy pofonegyszerű szilvalekvárt készítettem el rosszul, mert nem főztem elég ideig, és ugyan a színe se jött meg (kakaóbarna volt), de legalább  nyers is maradt. Ezt persze csak akkor konstatáltam, amikor már a teli üvegek a fejük tetején álltak. Így minden üveg tartalma ment vissza a lábosba újra rotyogni, az üvegeket pedig moshattam ki megint. De a végeredmény nagyon finomra sikerült, a szilva megfőtt, és csodaszép mélybordó színe lett. Aztán rájöttem, hogy a szilva a ludas, mert én nem ilyenből szoktam főzni a lekvárt, de mostantól ezzel is meg tudok küzdeni.

Szóval ilyen egy csöndes, augusztusi szombat nálam.

Nyárbefőtt

Rettentően élvezem, hogy minden olyan érik, ami elrakható, befőzhető, savanyítható és fagyasztható télire. Azt hiszem, ez a nyár egyetlen olyan mozzanata, ami elviselhetővé teszi ezt az évszakot. Meg persze az olyan esték, mint a mai: 23 °C a tetőtérben, Kék Hold az égen (vagyis ma van az idei plusz egy telihold - most olvastam...), és önkéntes filmmúzeum - jelen esetben a klasszikus Kleopátra Elizabeth Taylor-ral. És nem utolsó sorban az a tény, hogy a mai napon sikerült tartósítanom a nyarat -  5 kis üvegnyi lekvár személyében.

Íme:

 

Sárgadinnye lekvár

 

Hozzávalók:

• 2 átlagos méretű sárgadinnye
• 5-6 db alma
• 20 dkg cukor
• egy fél citrom leve
• pár csepp vaníliaaroma
• 1 cs Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1
• 1 dl víz

 

A receptben azért nem szerepel a gyümölcsök konkrét mennyisége súlyra, mert az összes, tiszta tömeg (hámozva, magozva) a fontos. Ez 1250 gramm. Itt a "fő gyümölcs" a sárgadinnye, így ehhez igazítom az alma mennyiségét.

Tehát először is szépen kimosom az üvegeket, és egy tepsibe állítom őket. Ennyi lekvárhoz 5-6 kisebb üveg elég. A tepsit félig felöntöm vízzel, és felrakom a tűzhelyre, hogy csendesen forrni kezdjen, ezzel csírátlanítva az üvegeket.

A gyümölcsöket felkockázom, lemérem (1250 gramm!) és egy nagyobb lábosba rakom. Hozzáadom a cukrot (én folyékony édesítőszert használok), a fél citrom levét és a vaníliaaromát, majd botmixerrel teljesen egynemű péppé turmixolom. Ezután beleszórom a Dzsemfixet, jól elkeverem, majd hozzáöntöm a vizet, és ezt is elkeverem. 

A pépet felrakom a tűzhelyre nagy lángra, és felforralom. Ha már szépen bugyog, még 1-3 percig, folyamatosan kevergetve forralom. Ha kész, egy tölcsér segítségével az üvegekbe kanalazom a lekvárt. Amikor ezzel is megvagyok, elzárom az üveges tepsi alatt a lángot, és óvatosan rácsavarom az üvegekre a tetőket. Ha ez is kész, egy konyharuhával kiemelem az üvegeket a vízből, még jobban rájuk szorítom a tetejüket, és minimum 5 percre fejre állítom őket.

Ha már megfogható hőmérsékletűek, szépen kicsinosítom az üvegeket, és röpülnek is a spejzba!

 

Ezt a lekvárt annak ajánlom, aki igazán szereti a sárgadinnyét, mert így ízesítve még esszenciálisabb lesz az íze, mint egyébként. Foszlós, vajas kiflivel nincs az a mennyiség, amit meg ne tudnék enni belőle.

Ez a recept azért Dzsemfixszel készül mert így 1. nagyon gyors; 2. nem fő szét semmi, így az íze és a vitamintartalma is megmarad; 3. édesítőszerrel is elkészíthető. Minden lekváromat így készítem.

Egy boldog reggel

Amikor reggelente lebódulok a konyhába, kitapogatom a kannát és felteszem a vizet a kávéhoz. Miután félálomban megiszom a felét, jön a kérdés: Mi legyen a reggeli? Van, amikor a kávé másik fele nyer. De amikor kevésbé döcögős a kezdet, és már reggel kedvem van konyházni, jönnek ezek a tüneményes picike palacsintafalatok.

 

Mini palacsinták

 

Hozzávalók:

• 120 g liszt
• 1 kk sütőpor
• 2 kk cukor
• 1 tojás
• 1 ek olvasztott vaj
• 1, 5 dl tej
• 4 kk olaj

 

A lisztet egy tálba szitálom, majd hozzáadom a többi hozzávalót, és kézi habverővel meglehetősen sűrű, sima palacsintatésztává keverem. Egy vastagabb aljú serpenyőt nagyon vékonyan kiolajozok, és felteszem a tűzhelyre melegedni. Ha már elég meleg, egy evőkanállal kb. 4-5 kicsi palacsintát csurgatok bele, amit vastagabbra hagyok, mint egy szokványos palacsinta. Közepes lángon nagyjából 2 percig sütöm, aztán megfordítom őket, és még 1 percet sütöm a másik felét is.

Kb. 14-16 palacsinta lesz belőle.

 

Lekvárral és tejszínhabbal tálalom.

Segítség? Elfogadom!

Hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy valami vagy fekete vagy fehér (leginkább fekete...). Ily módon a főzőcskével is úgy vagyok, hogy ha már főzök, az a biztos, ha én állítom össze a dolgokat, és nem előre bekevert/kikevert ezt meg azt veszek, akkor sem, ha segítség, hogy gyorsabban elkészüljek. De az ATAISZ névre hallgató termékcsalád meggyőzött. Bioboltokban kapható, és sok jó tulajdonsággal rendelkezik: 1. hazai forgalmazású; 2. nagyon jó az ára; 3. természetes, mindenmentes; 4. bő a termékválaszték. Több típusú termékük van: a reggeli zabkásától az olajokon át egészen a sós és édes tésztafélékig. Most a Lepények család egyik tagját, a Pizzatészta alap - fokhagymás sütnivalót mutatom be. Ezt én kis lepénykéknek készítem el, mert a tökéletes pizzatészta azért mégiscsak az, amit én keverek ki - Stahl Judit útmutatásait gondosan követve. Egyszer majd bővebben arról is.

 

Fokhagymás lepénykék

 

Hozzávalók:

• 1 cs (500 g) ATAISZ Pizzatészta-alap fokhagymás
• 2, 5 dkg élesztő
• 1 kk cukor
• 3 dl langyos víz
• 1 ek olaj
• só, bors
• szárított bazsalikom

 

Az élesztőt a cukorra a langyos vízben felfuttatom. Egy nagy tálba szórom a Pizzatészta-alapot, hozzáadom az olajat és végül a felfuttatott élesztőt. Egy kés élével összekeverem morzsásra, majd kézzel összegyúrom. Letakarom egy tiszta konyharuhával, 30-40 percig hagyom kelni.

A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A tésztából lisztes kézzel egy maréknyit kiveszek, és széthúzogatom, hogy kis lepény legyen belőle. Vékonyan kiolajozott sütőlapra teszem a lepénykéket, megszórom őket sóval, borssal, bazsalikommal, és röpülnek a  sütőbe kb. 10-12 percre.

Ropogós és fűszeres

A most következő recept tökéletesen alkalmas a vendégvárásra vagy épp vendégeskedésre. Első blikkre nachos-ként aposztrofálják, de neeem, semmi nachos. Maximum az érzet, de az íze semmiképp. És amellett, hogy finom, mutatós is.

 

Pizza ízű kréker

 

Hozzávalók:

• 250 g liszt
• 50 g zsemlemorzsa
• 50 g parmezán
• 4 ek sűrített paradicsom
• 1 dl buborékos ásványvíz
• 4 ek olaj
• 1 tk oregánó
• 1 mk szódabikarbóna
• só és bors

 

Külön összekeverem a száraz és külön a nedves hozzávalókat, majd a nedveshez adom a szárazat. Először egy kés élével morzsásra keverem, majd kézzel rugalmas tésztát gyúrok belőle. Fóliával letakarom az illatos narancsszínű tésztát, és 30 percre hűtőbe teszem.

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tésztát kb. 4 részre bucira, mert így könnyebb lesz vele dolgozni. Lisztezett felületen 2-3 milliméteresre nyújtom a bucikat, és derelyeszaggatóval csinos háromszögeket kanyarítok belőle. Vékonyan kiolajozott tepsire teszem őket, viszonylag közel egymáshoz, mert nem nagyon nőnek meg sülés közben. Kb. 15-20 percig sütöm, de folyamatosan figyelek rá, mert a ha túl vékony a tészta, hamar odakap.

 

Ehhez a ropogtatnivalóhoz mindig készítek mártogatóst is. Ez igazán nem nagy ügy: egy papírdobozos natúr paradicsompürét sóval, borssal, fokhagymaporral, friss bazsalikommal, rozmaringgal és oregánóval ízlés szerint összekevergetek, és már kész is!