Könnyű májusi leveske

Valóban, ez a leves a szó minden értelmében könnyű. És nem is egy nagy durranás, de az egyik kedvencem. És gondoltam idefirkantom a receptjét, hátha. Azért pedig különösen kellemes, mert - bár a fehérrépa, a zeller és barátai nagyon jó ízt kölcsönöznek a leveseknek - , nem kell kerülgetni benne kellemetlen zöldségdarabokat. Felhőtlenül élvezhető a borsó, a zsenge répakarikák, és a köztük lebegő habkönnyű grízgombóc. Csak ennyi.

 

Borsóleves grízgombóccal

Hozzávalók:

A leves

• 25 dkg fagyasztott zsenge borsó
• egy szép szál friss répa
• 1-2 ek liszt
• 1-2 ek olaj
• só, bors, pirospaprika

A grízgombóc

• 1 tojás
• 3-4 ek búzadara
• 1/2 tk sütőpor
• só, bors

A répát meghámozom, és hajszálvékony karikákra vágom. Egy közepes, de inkább nagyobb lábosba belelöttyintem az olajat, alágyújtok közepes lángon, és beledobálom a répát. kicsit hagyom párolódni, majd a borsót is hozzáadom. Megsózom, tekerek rá frissen őrölt borsot, lefedem, és hagyom kicsit párolódni. Ha elfőtte a levét, ami az olajból és a fagyasztott borsó jegéből maradt, meghintem 1-2 tk pirospaprikával, elkeverem, majd meghintem a liszttel. Kicsit hagyom pirulni, majd felöntöm kb. 2-2,5 liter vízzel. Kis lángon hagyom főni. Amire elkészül a grízgombóc, addigra a leves is jó lesz.

A grízgombóchoz egy müzlistálban felverem kicsit a tojást, és belekeverem a sütőport és a búzadarát. Adok hozzá frissen őrölt borsot és egy kis sót. Hagyom állni 10 percet.

Ha a levesben megpuhultak a zöldségek, hagyom egyet forrni, és közben egy kávéskanállal beleszaggatom a gombócokat. Még kb. 5 percig főzöm, és már kész is!

A sitty-sutty ebéd másik fele

Igen, ez az az előétel, ami a Tepsiben sült almás palacsintához dukál. És valóban, olyan, mint az egyik fele: egyszerű, könnyű, gyors. És valami eszelősen finom. Ez a csoda pedig a fokhagymakrém-leves.

Sokat kisérleteztünk családilag, hogy sikerüljön olyan igazi éttermes fokhagyma levest készíteni. Bevallom, mostanra már nem emlékszem az éttermes ízére, de ez a leveske mindent visz.

Íme:

 

Fokhagymakrém-leves

 

Hozzávalók:

• 3-4 dkg vaj (!)
• min. 6 gerezd fokhagyma
• 3 ek liszt
• 6 dl tej
• 6 dl víz
• 2 leveskocka

 

Egy lábosban kis lángon megolvasztom a vajat, hozzáadom a fokhagymanyomón átpasszírozott hagymát, és óvatosan megpárolom/pirítom, hogy ne égjen meg. Amikor megpirult, rászórom a lisztet, kicsit megpirítom, majd kézi habverővel folyamatosan kevergetve hozzáadom a tejet. Ha szép egynemű a leves, felöntöm vízzel, beledobom a leveskockákat, és folyamatosan kevergetve hagyom felforrni. Mivel a leveskocka bőven sós és fűszeres, nem teszek bele semmiféle más ízesítőt.

Ha kész a leves, két kiflit vékonyra felkarikázok, serpenyőben megpirítok, és vékony szeletke sajtot teszek rájuk. Utána egymásra teszem a karikákat, így még finomabban ráolvad a sajt.

Vasárnapi ebéd levese

Nem tudom, miért ragaszkodom annyira a "Vasárnapi ebéd" gondolatához - talán amolyan magyar érzet. Vegaként kicsit más a menü, de azért nem olyan nagyon. Én a vasárnapi ebédet szombaton készítem el, mert vasárnap nincs rá időm. Ennek egy fontos része az ún. "Műhúsleves" (családi szóhasználat szerint).

Íme:

 

Vega-húsleves

 

Hozzzávalók:

• 3 nagy sárgarépa
• 3 szál fehérrépa
• 4 kisebb burgonya
• 1/4 gumós zeller
• 1 szál szárzeller
• 4-5 szem kelbimbó
• 2 kelkáposzta levél
• 1 fej vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 2-3 ek olaj
• egész feketebors, szegfűszeg, só

 

A sárgarépákat meghámozom, és keresztben kettévágom. Az egyik fél répát nagyon vékonyra lereszelem, és egy 5 literes lábosban az olajon megfonnyasztom. De annyira, hogy szinte sötétbarnára piruljon (ez adja a leves gyönyörű színét). Kicsi vízzel felöntöm, majd beleteszem a zöldségeket: a fél répákat negyedelem; a fehérrépát meghámozom, negyedelem; a burgonyákat meghámozom; a zellert meghámozom; a szárzellert megmosom; a kelképosztaleveleket megmosom; a vöröshagymát meghámozom, levágom a végeit, és megtűzdelem kb. 6 db szegfűszeggel; a fokhagymákat meghámozom. Ezután a zöldségeket felöntöm vízzel, és beledobálok kb. 10 szem feketeborsot. Megsózom, és kb. 2, 5 - 3 órát (!) főzöm, hol lassú, hol közepes tűzön (ha tovább főzöm, ebből lesz a zöldségleves-alaplé).

Ha megfőtt a leves, kiszedem egy tálba a zöldségeket, és az egész levest átszűröm egy másik lábosba, hogy a megpirult répareszelék eltűnjön. Újból sózok rajta, ha kell.

A bele való tésztát sós vízben kifőzöm, leszűröm, és belekanalazom a tányérokba. A levest felforrósítom, és rászedem a tésztára. Beleteszem a számomra kedves főtt zöldségeket, és frissen őrölt borsot szórok rá.

 

Azért jó ez a leves, mert még a húsevő családtagjaim is szeretik, és nem kell bele leveskocka ahhoz, hogy nagyon jó íze legyen. Azonkívül marhahús-levest megszégyenítő csodálatos színnel rendelkezik.