Feltétlenül nem a legjobb

Azzal, hogy már az ovo-vegetáriánusok táborát erősítem, megint változott kicsit a felállás. Nekem nem gond, ha egy étkezésnél csak köret és saláta jut. Ezért engem akkor sem túl nehéz élelmezni, ha (nagyon-nagyon-nagyon ritkán) vendégségbe megyek. Ha én főzök, mindig párolok még zöldséget is a köret és a saláta mellé, úgyhogy egy szavam se lehet, bőven elég ez is egy étkezésre.
De néha azért jó lenne egy olyan feltét, ami jó kis vasárnapi ebédekhez dukál, nem sül derékig olajban, nem vesz igénybe egy fél napot, amíg összepancsolom, szóval univerzális - és ovo-vegetáriánus, vagy éppen vegán.
A Pinteresten találtam egy csicseriborsó alapú vegán vagdalt elkészítéséről egy videót. Kalandoroknak való, ugyanis egyáltalán nem szerepel benne a hozzávalók menyisége, szóval maximum tippelni tudok a különféle apró, kicsi és nagyobb üvegtálkák űrtartalmára, amiket a videón látok. De egy lelkes (vagy épp elkeseredett) néző egy kommentben leírta a hozzávalók mennyiségét, csak épp elég szubjektívre sikeredett, így néhány összetevő elegáns könnyedséggel kimaradt.
Szóval nem volt más hátra, mentem a saját fejem után. És nem lett baj. Sőt, szerintem ez a vagdalt az egyik legfinomabb, amit valaha ettem. (Ezt nem úszom meg: sajnos az igazsághoz hozzátartozik, hogy apukám, aki becsülettel megeszi, amit elé rakunk, akármilyen bizarr is, kicsit erőltetett mosollyal rágta ezt a szerintem ámulatba ejtő fasírtot. Azt mondta, számára kicsit idegen ez az ízvilág... Igen, született diplomatával van dolgom. Habár tény, hogy rendkívül sokféle íz keveredik benn, sőt, valóságos támadás az ízlelőbimbók ellen, de megéri.)
Mielőtt nekikezdünk, jó, ha akad a konyhában egy turmixgép, de egy botmixer mindenképp.

Vegán csicseriborsó-vagdalt

Hozzávalók:

• 2 csésze főtt csicseriborsó (üveges vagy konzerv)
• 1 kisebb vöröshagyma
• 1 sárgarépa
• 1 mk fokhagymapor
• 1 csésze zsemlemorzsa
• 1/2 csésze darált lenmag
• 1/2 csésze növényi tej vagy víz
• 2 tk szójaszósz
• 1 tk folyékony füst
• 2 tk olívaolaj
• 2 tk paradicsompüré
• só, bors

A tetejére:

• 4 ek paradicsompüré
• 2 tk szójaszósz
• 2 tk pirospaprika
• 1 tk balzsamecet
• 2 tk juharszirup

Ha turmixgéppel van dolgom, a hozzávalókat abba dobálom bele, de ha botmixer van kéznél, akkor egy nagyobb tálba teszem a hozzávalókat.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A csicseriborsót lecsepegtetem, és a turmixgépbe vagy egy nagy tálba szórom. Felkockázom apróra a hagymát, lereszelem a répát, és hozzáadom őket a csicseriborsóhoz. Ezután mehet bele az össze többi hozzávaló: a fokhagymapor, a zsemlemorzsa, a darált lenmag, a növényi tej vagy víz, a szójaszósz, a folyékony füst, az olívaolaj és a paradicsompüré. Végül sózom, borsozom. 
A turmixgépnél lezárom a tetejét, és néhányszor megnyomom a pulzálás gombot, hogy jól összekeveredjen az egész, kicsit megtörjön a csicseriborsó, de azért maradjon darabos a massza. Ha tálban készítem, jól összekeverem az egészet, majd a botmixerrel óvatosan bele-bele mixelek, hogy egy kicsit homogénebb legyen a massza, megtörjenek a csicseriborsók, de azért maradjon benne szép számmal egész is. A botmixeres verzió küzdelmes, mert folyamatosan kevergetni kell, hogy az alján lévő csicseriborsók is kapjanak egy kis mixelést, ráadásul néha ki kell kanalazni a botmixerből a pépet (persze szigorúan konnektorból kihúzott állapotában).

Mielőtt formába kanalaznám, megkóstolom, elég sós-e, mert most még javítható.
Megfogok egy nagyobb és hosszabb doboz alakú sütőformát, kiolajozom kissé, majd belevágok egy akkor darab sütőpapírt, ami megegyezik a doboz hosszával, és ha beleteszem, a hosszabb felén kilóg kb. 5-5 centire mindkét oldalon. Ez azért kell, hogy ha majd kész a vagdalt könnyen ki lehessen emelni a formából. A masszát belekanalazom a dobozba, és a kanállal jól letömörítem és lesimítom a tetejét. Mehet az egész 30 percre a sütőbe.
Ha megsült, kiveszem a sütőből, és elkészítem a tetejére valót. Egy kis tálban összekeverem a paradicsompürét, a szójaszószt, a pirospaprikát, a balzsamecetet és a juharszirupot, majd bekenem vele a vagdaltam tetejét. Ezután mehet vissza a sütőbe még 20 percre.
Ha kész, kiveszem a sütőből, kicsit hagyom hűlni, majd a sütőpapír segítségével óvatosan kiemelem a formából (a paradicsommáz a tetején ravaszul odasül a doboz oldalára, úgyhogy azt előbb késsel leválasztom, mielőtt derékba törném a vagdaltam karrierjét kiemelés közben...).
Ha kicsit hűlt, lehet is szeletelni. Persze legjobban akkor vágható, ha már teljesen hideg.

Itt van az ősz...

Bizony, a fullasztó, blokkoló, sokkoló nyár után alig pár hét alatt ősz lett. Olyannyira, hogy a szeptember végi időjárás október véginek látszik. Hideg van kint és bent. És ilyenkor ösztönösen nekifeszülök sütni, mert az nálam olyan hűvösebb napokra való dolog. Jönnek a jó fűszeres piték, sütik és kekszek, almásan, fahéjasan, diósan - és a KUGLÓF. Igen, a kuglóf régi szerelmem, elsők közt volt, amit megtanultam sütni. Annyira klasszikus, hogy szinte kötelező.

Ez a recept (némi módosítással) az Officina Nova gondozásában megjelent Édességek című szakácskönyvből származik, gyerekkorom és a boldog békeidők egyik legszebb olvasnivalójából. Igazi kalóriabomba, ünnepnapokra vagy nagyon várt hétvégi pihenésekre.

 

Az igazi kuglóf

 

Hozzávalók:

• 500g liszt
• 50 g friss vagy 2 cs szárított élesztő
• 125 g cukor
• 375 g vaj vagy margarin
• 1, 2 dl langyos tej
• 5 tojás
• csipet só
• 1 ek reszelt citromhéj
• 150 g mazsola
• porcukor

A lisztet egy nagy tálba szitálom, és a közepébe egy kis mélyedést nyomok. A langyos tej felébe beleszórok 1 tk cukrot, 1 tk lisztet, és belemorzsolom a friss élesztőt, vagy beleszórom a szárított élesztőt. Elkeverem, és konyharuhával letakarva hagyom kb. 15 percig, míg jól fel nem fut.

A vajat/margarint (vagy esetleg fele-fele) felolvasztom. Ha kicsit kihűlt (ne legyen forró), hozzáadom a többi tejet, cukrot, a sót, a tojásokat és a citromhéjat.

A liszt mélyedésébe beleöntöm a felfuttatott élesztőt és a vajas keveréket, majd egy kés élével jól összedolgozom. Az állaga hígabb lesz, mint a kelt tésztáknak szokott, de nem kell, hogy gyúrható legyen. A mazsolát forró vízben átmosom, és a tésztába keverem.

Egy nagyobb kuglófformát vastagon kivajazok, beleöntöm a tésztát, és konyharuha alatt addig kelesztem, míg majdnem kitölti a formát. 180°C-ra előmelegített sütőben, az alsó rácson tűpróbáig sütöm (kb. 1 óra).

 

Rendkívül finom lesz, így megéri a macerát és a sok-sok alapanyagot.

Ha különlegesebbre vágyunk, a mazsola mellett/helyett tehetünk hozzá 50 g vágott mandulát, és kandírozott citromhéjat is.

Lustaság fél egészség

Nem ez a mottóm, az fix. De van, amikor jó kicsit kikukkantani a mókuskerékből, és beleszippantani abba, hogy csinálják azok, akik.. nos hát..., félig egészségesek...

Ez a sütemény maga a lustaság, a kényelmes élet megtestesítője. Igen, van, ahol úgy is hívják, hogy a lusta asszony sütije. Kulturáltabb megfogalmazás szerint bólyi túrós névre hallgat. Bárhogy nevezik is, a recept egy igazi főnyeremény.

Lusta túróslepény

Hozzávalók

• 100 g margarin
• 200g liszt
• 220g porcukor (15 ek Süssili)
• 1/2 cs sütőpor
• 500 g túró
• 1 cs vaníliáscukor
• 7 dl tej
• 2 tojás
• pár csepp vaníliaaroma

A sütőt előmelegítem 175 °C-ra. Egy kb. 20x40 cm-es tepsit kivajazok a margarin felével. Igen, valóban sok, épp addigra leszek kész vele, mire leszakad a karom.

Egy nagyobb tálban alaposan összekeverem a lisztet, a cukrot (vagy édesítőport) és a sütőport, majd a keverék felét egyenletesen belehintem a kivajazott tepsibe. Erre rámorzsolom a túrót, megszórom a vaníliáscukorral, majd szépen egyenletesen ráhintem a maradék lisztes keveréket. A margarin másik felét szépen rávagdosom a tetejére, nagyjából egyenletesen elosztva.

A tojásokat kissé felverem, majd hozzáöntöm a tejet, és az egészet ízesítem egy kis vaníliával. Az öntetet szépen ráöntöm a "tésztára", úgy, hogy lehetőleg mindenhol befedje. Ha kis foltocskák maradnak, az sem baj.

Ügyesen egyensúlyozva beteszem a sütőbe, és addig sütöm, míg szép, aranybarna színe lesz.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg a receptben csak 3, 5 dl tej szerepel, de nagyanyám mondta, hogy öntsem bátran a tejet, mert az nem lesz elég. Így hát menet közben annyira felbátorodtam, hogy ma már a dupláját használom, de azért, mert én úgy szeretem, ha nagyon lágy, szinte felfújt-szerű az állaga.

Az eredeti receptben szerepel mazsola is, amit a túróra kell hinteni. De múltkor nem volt itthon mazsolám, és annyira finom volt nélküle is (arról nem is beszélve, hogy mennyien nem szeretik), hogy nem hiányoltam belőle azóta sem.

Érdemes lehet kipróbálni az eredeti arányokkal is, mert ízlések és pofonok, és az én variációm tényleg elég lágy, de langyosan, ilyen zuzorkásan, így csodálatos!!!

Nyáridő

Nem szeretem a nyarat. Mindig ámulattal hallgattam, amikor valaki arról beszélt, hogy milyen csodajó dolog a forró nyár, a napozás, a pancsi. Ha választhatnék, inkább a ködös Albion. Na de ez van, ott kell virágozni, ahova ültettek...

A nagy melegben sokszor megakad a lemez, és újra meg újra ugyanazokat az ételeket készítem. Egyszerűek, rutinból mennek és megunhatatlanul finomak. Most ezekből mutatok be párat.

A szívem csücske a leveles tészta. Egyszerűen maga a csoda! Édesen, sósan, csavarva, tekerve, töltve és megkenve, ropogósan és puhán, egyszóval BÁRHOGYAN! Nagyon szeretem az Aldi fagyasztott levelestésztáját. Praktikus, hogy hat lapocska van benne, könnyű vele tervezni, számolni, dolgozni, ha Kakaós csigáról vagy Fokhagymás csigáról, Almás-karamellás párnácskáról vagy pedig Fűszeres csavart rúdról van szó. A másik variáció az Auchan gondozásában megjelenő egy darab (szintén 500 grammos) vaskos, fagyos leveleslap, amit a Sajtos croissant-hoz vagy a Hagymás-sajtos burgonyalepényhez használok.

Íme a leveles-sorozat egyik szereplője, ez a tökéletes sós vendégváró.

Fokhagymás csiga

Hozzávalók

• 1 csomag fagyasztott leveles tészta (6 lapos)
• 3 ek margarin
• 1 csapott tk só
• 1 csapott tk fokhagymapor
• 100 g reszelt sajt
• 1 tojás a tetejére

A sütőt előmelegítem kb. 190 °C-ra. A margarint habosra keverem a sóval és a fokhagymaporral, majd belekeverem a reszelt sajt felét.

A felengedett levelestésztát szétszedem lapjaira, és a fokhagymás krémet elosztom kb. hat részre. Minden lapot megkenek a krémmel úgy, hogy az egyik rövidebb oldal szélén kimaradjon 2 cm, hogy mikor tekerem, ne másszon ki a töltelék. A rövidebb oldaltól tekerem őket fel, majd a találkozásnál kicsit összecsipkedem a tésztával a szélét, hogy ne tekeredjen nagyon ki sütés közben. A feltekert kis rudakat 4 részre vágom, és szilikonos sütőlapra fektetem a csigákat. A tojást felverem, és megkenem a csigák tetejét és az oldalát is, amennyire lehet. Végül megszórom a tetejüket a megmaradt sajttal, és röpülnek a sütőbe, míg szép pirosak nem lesznek.

Kekszekhez vajat vagy kókuszzsírt, más süteményekhez kockamargarint, a maszatolós krémekhez, mint ez is, valamilyen teljesen egyszerű, mezei kenhető margarint használok, mert sokkal könnyebb vele dolgozni.