2016. augusztus 15., hétfő

Lustaság fél egészség

Nem ez a mottóm, az fix. De van, amikor jó kicsit kikukkantani a mókuskerékből, és beleszippantani abba, hogy csinálják azok, akik.. nos hát..., félig egészségesek...
Ez a sütemény maga a lustaság, a kényelmes élet megtestesítője. Igen, van, ahol úgy is hívják, hogy a lusta asszony sütije. Kulturáltabb megfogalmazás szerint bólyi túrós névre hallgat. Bárhogy nevezik is, a recept egy igazi főnyeremény.

Lusta túróslepény
Hozzávalók
  • 100 g margarin
  • 200g liszt
  • 220g porcukor (15 ek Süssili)
  • 1/2 cs sütőpor
  • 500 g túró
  • 1 cs vaníliáscukor
  • 7 dl tej
  • 2 tojás
  • pár csepp vaníliaaroma

A sütőt előmelegítem 175 °C-ra. Egy kb. 20x40 cm-es tepsit kivajazok a margarin felével. Igen, valóban sok, épp addigra leszek kész vele, mire leszakad a karom.
Egy nagyobb tálban alaposan összekeverem a lisztet, a cukrot (vagy édesítőport) és a sütőport, majd a keverék felét egyenletesen belehintem a kivajazott tepsibe. Erre rámorzsolom a túrót, megszórom a vaníliáscukorral, majd szépen egyenletesen ráhintem a maradék lisztes keveréket. A margarin másik felét szépen rávagdosom a tetejére, nagyjából egyenletesen elosztva.
A tojásokat kissé felverem, majd hozzáöntöm a tejet, és az egészet ízesítem egy kis vaníliával. Az öntetet szépen ráöntöm a "tésztára", úgy, hogy lehetőleg mindenhol befedje. Ha kis foltocskák maradnak, az sem baj.
Ügyesen egyensúlyozva beteszem a sütőbe, és addig sütöm, míg szép, aranybarna színe lesz.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg a receptben csak 3, 5 dl tej szerepel, de nagyanyám mondta, hogy öntsem bátran a tejet, mert az nem lesz elég. Így hát menet közben annyira felbátorodtam, hogy ma már a dupláját használom, de azért, mert én úgy szeretem, ha nagyon lágy, szinte felfújt-szerű az állaga.
Az eredeti receptben szerepel mazsola is, amit a túróra kell hinteni. De múltkor nem volt itthon mazsolám, és annyira finom volt nélküle is (arról nem is beszélve, hogy mennyien nem szeretik), hogy nem hiányoltam belőle azóta sem.
Érdemes lehet kipróbálni az eredti arányokkal is, mert ízlések és pofonok, és az én variációm tényleg elég lágy, de langyosan, ilyen zuzorkásan, így csodálatos!!!

Nyáridő

Nem szeretem a nyarat. Mindig ámulattal hallgattam, amikor valaki arról beszélt, hogy milyen csodajó dolog a forró nyár, a napozás, a pancsi. Ha választhatnék, inkább a ködös Albion. Na de ez van, ott kell virágozni, ahova ültettek...
A nagy melegben sokszor megakad a lemez, és újra meg újra ugyanazokat az ételeket készítem. Egyszerűek, rutinból mennek és megunhatatlanul finomak. Most ezekből mutatok be párat.
A szívem csücske a leveles tészta. Egyszerűen maga a csoda! Édesen, sósan, csavarva, tekerve, töltve és megkenve, ropogósan és puhán, egyszóval BÁRHOGYAN! Nagyon szeretem az Aldi fagyasztott levelestésztáját. Praktikus, hogy hat lapocska van benne, könnyű vele tervezni, számolni, dolgozni, ha Kakaós csigáról vagy Fokhagymás csigáról, Almás-karamellás párnácskáról vagy pedig Fűszeres csavart rúdról van szó. A másik variáció az Auchan gondozásában megjelenő egy darab (szintén 500 grammos) vaskos, fagyos leveleslap, amit a Sajtos croissant-hoz vagy a Hagymás-sajtos burgonyalepényhez használok.
Íme a leveles-sorozat egyik szereplője, ez a tökéletes sós vendégváró.

Fokhagymás csiga

Hozzávalók
  • 1 csomag fagyasztott leveles tészta (6 lapos)
  • 3 ek margarin
  • 1 csapott tk só
  • 1 csapott tk fokhagymapor
  • 100 g reszelt sajt
  • 1 tojás a tetejére

A sütőt előmelegítem kb. 190 °C-ra. A margarint habosra keverem a sóval és a fokhagymaporral, majd belekeverem a reszelt sajt felét.
A felengedett levelestésztát szétszedem lapjaira, és a fokhagymás krémet elosztom kb. hat részre. Minden lapot megkenek a krémmel úgy, hogy az egyik rövidebb oldal szélén kimaradjon 2 cm, hogy mikor tekerem, ne másszon ki a töltelék. A rövidebb oldaltól tekerem őket fel, majd a találkozásnál kicsit összecsipkedem a tésztával a szélét, hogy ne tekeredjen nagyon ki sütés közben. A feltekert kis rudakat 4 részre vágom, és szilikonos sütőlapra fektetem a csigákat. A tojást felverem, és megkenem a csigák tetejét és az oldalát is, amennyire lehet. Végül megszórom a tetejüket a megmaradt sajttal, és röpülnek a sütőbe, míg szép pirosak nem lesznek.

Kekszekhez vajat vagy kókuszzsírt, más süteményekhez kockamargarint, a maszatolós krémekhez, mint ez is, valamilyen teljesen egyszerű, mezei kenhető margarint használok, mert sokkal könnyebb vele dolgozni.

2016. február 19., péntek

Hétvégi gondtalanság

Minden hétvégi főzőcske olyan jó érzés. Legalábbis, amíg tervezi az ember: Igen, 8-kor, de legkésőbb 9-kor mindenképp felkelek, és sitty-sutty feldobom főni a levest, aztán valami jó kis reggeli, de nem ám a hétköznapi "te jó ég, 11 óra, és még nem ettem egy falatot sem", aztán hamar egy sütemény, mert anélkül nem ebéd az ebéd, főleg nem hétvégén, aztán gyorsan nekilátok valami "főfogásnak", azért utoljára, hogy minden friss és meleg legyen, aztán jaj, de jó, ma dél és egy között leülünk enni, aztán gyorsan elpakolok, aztán egy kávé, és délután - hát délután bármi lehet: lazíthatok, eltehetem a félig már elpárolgott, ősszel beszerzett almákat kompótnak, de akár szundikálhatok is. Hát igen, ilyen egy ideális hétvége.
Ez pedig a reális hétvége: Uramisten, fél 11?!, gyorsan egy kávét, ó, de klassz, a macska rápisilt a fürdőszobaszőnyegre, bedobom a gépbe, ja, nem, tegnap este nem teregettem ki, gyorsan megiszom a maradék kávét (de jó hideg), negyed tizenkettő, gyorsan a levest, biztos süssek valamit? igen, megint krumpli lesz, az gyorsan megvan, na jó, megsütöm a sütemény is, most már úgyis mindegy, fél három előtt nem eszünk, ebéd!!!, aztán félálomban bepakolom a mosogatógépet, megint egy kávé, kiteregetek, végre berakom a szőnyeget, ó, néhány órai munkám maradt a hétről, remélem az esti film előtt végzek, nem, mindegy, már úgyis láttam, de a végét jó volt újra megnézni.
Hát igen. Az esetek többségében ez a helyzet, de azért van, amikor nem. Bárhogy is, ez a sütemény az ilyen napokba is belefér.
Ezt a piskótatorta-alapot anyukám ötgyerekes barátnőjétől tanultam, ahol szempont a mérsékelt költség és a gyorsaság, úgyhogy ez a tortaalap minden szempontból tökéletes. Köszönöm, Eri! A rávaló pedig szabadon variálható. Én nagyon szeretem ezt a változatot, mindenféle gyümölccsel.

Epres-túrós piskótatorta

Hozzávalók:
A tészta
  • 16 dkg liszt
  • 1/2 cs sütőpor
  • 12 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 12 dkg margarin
  • 1 kispoharas joghurt
  • 1 ek reszelt citromhéj
A krém
  • 50 dkg túró
  • 1 kis dobozos habtejszín
  • cukor
  • vaníliaaroma
  • 2 nagy marék gyümölcs
A sütőt 170 °C-ra előmelegítem. A margarint megolvasztom. Egy ecsettel annyit veszek ki belőle, amennyivel a tortaformát kikenem.
A cukrot (vagy édesítőszert, én Süssina vagy Pötyi port használok, abból 1 ek kb. 1, 5 dkg cukornak felel meg) habosra keverem a tojással, hozzáadom a margarint, a joghurtot és a citromhéjat, és szép egynemű krémmé keverem. A lisztet összeszitálom a sütőporral, és mehet a tojásos krémhez. A tésztát alaposan összekeverem. A kivajazott gyümölcstorta-formát meghintem zsemlemorzsával, és egy kanállal szépen belesimítom a tésztát. Mivel a massza viszonylag sűrű, óvatosan kenem szét a formában, hogy ne szedjem le róla a morzsát.
A formát sütőbe tolom, és kb. 50 perc alatt megsütöm. Ha kész, kiborítom a formából, és rácsra teszem. Míg hűl, elkészítem a krémet.
A tejszínt egy csipet cukorral kemény habbá verem. A túrót egy nagyobb tálban összekeverem a tetszőleges mennyiségű cukorral, a vaníliaaromával, majd hozzáadom a felvert tejszínt is. Az egész krémet alaposan kikeverem, és a kihűlt tortaalapra halmozom. Jó nagy kupac lesz, de így van rendjén. Végül a megmosott és feldarabolt gyümölcsöt a tetejére pakolom, és kész is!

2015. szeptember 20., vasárnap

A csodamasina

Lassan két hete, hogy egy régi ismerősünk költözni kezdett. Egy életet kellett bedobozolni - nem először, de talán végre utoljára. Mentünk hát segíteni, két napot dobozoltunk vele (amolyan Tóthék formán).
Szép lassan előkerült az a sok minden, ami most nagyobb meglepetésnek bizonyult, mint amikor még igazi ajándék volt; előkerültek az üvegekbe zárt, töpörödöttre aszalódott lekvárok és öntudatra ébredt zölddió-befőttek; és előkerültek azok a háztartási gépek, amikkel csak többen vagyunk otthon, mert egyszerűbb az élet nélkülük.
Ezt a nézetet osztotta a tulajdonosuk is, így került hozzánk a kenyérsütő gépe. Amint alaposabban szemügyre vettem, beleszerettem. Rákerestem a neten a használati utasításra, amit (a szlovák nyelvű gombokat leszámítva) igazán egyszerű volt értelmezni. Kerestem recepteket is, és kiválasztottam a legszimpatikusabbat. Hááát, nem nyert. Aztán vettem előre bekevert kenyérlisztet - könnyű volt vele dolgozni, hiszen csak belezuttyintottam a gépbe a felét, meg egy kis vizet, aztán ennyi volt. De megint arra jutottam, hogy mégiscsak az a legjobb, ami tisztán hazai. Úgyhogy kikísérleteztem egy saját variációt, és nagyon-nagyon jó lett: jó kis izmos, de könnyű, szépen szeletelhető és finom!
Szóval, ha kenyérsütő gépben készül a kenyér, nagyon fontos a hozzávalók sorrendje, már tudniillik az, hogy milyen sorrendben tesszük őket bele a gépbe. A következő recept hozzávalói a belevalók sorrendjében szerepelnek.
Íme:
 
Magos házi kenyér
(Kenyérsütő gépben)
 
Hozzávalók:
  • 300 ml víz
  • 1 ek só
  • 2 ek olaj
  • 500 g liszt (fele világos, fele vegyes)
  • 1 ek búzasikér
  • 1-2 marok magkeverék (elhagyható)
  • 1 ek római kömény (elhagyható)
  • 1 cs szárított élesztő
 
A hozzávalókat a fenti sorrendben beleteszem a kenyérsütő gépbe (a lisztet mindig szitálom). Klasszikus programon sütöm, nagy kenyérként, sötét színűre sütve.
Az utolsó kelesztési idő után utoljára nyithatom ki a gép tetejét, különben összeesik a kenyérke. A tésztám tetejét bevagdosom, megkenem egy kis vízzel, szórok rá egy kis magfélét, végül egy kis lisztet szitálok rá (csak az esztétikum kedvéért), aztán hagyom, hogy lefusson a program (a teljes ideje 3:30).
Ha kész, egy kicsit hagyom pihenni, majd kiműtöm a formából.
 

2015. augusztus 29., szombat

Ünnepekre

A most következő torta klasszikus ünnepi édesség. És amellett, hogy mutatós, könnyű elkészíteni - kezdőknek is. Ezt bizonyítja egy barátnőm esete is, aki nálam tanult meg sütni ezt meg azt. Ezt a tortát is. Elmondása szerint nagyon finoman készíti, bár az ő variációjában a dolog elengedhetetlen része, hogy a torta alját odaégeti. Ez az eredeti receptben nem szerepel...
 
Diós gesztenyetorta
 
Hozzávalók:
A tészta
  • 8 db tojás
  • 30 dkg cukor
  • 1 dl víz
  • 15 dkg liszt
  • 15 dkg darált dió
  • 1/2 cs sütőpor
A krém
  • 25 dkg Rama vajas
  • 50 dkg gesztenyemassza
  • cukor, rum
 
A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tojások fehérjét kemény habbá verem. A tészta többi hozzávalóját összekeverem, majd óvatosan beleforgatom a tojáshabot is. Egy kb. 20 cm átmérőjű, magasabb falú tortaformát kivajazok, kilisztezek, és beletöltöm a tésztát. 25 percig sütöm, majd 15 °C-kal csökkentem a hőmérsékletet, és még 25 percig sütöm. (Közben érdemes többször is ellenőrizni, nehogy odaégjen!)
A krémhez a Ramát a gesztenyepürével (és ha nem elég édes, cukorral) és egy kis rummal habosra keverem.
Ha megsült a tészta, rácsra teszem hűlni, majd három egyenlő vastagságú lappá vágom. A krémet három részre szedem. Az első adaggal megkenem az első tortalapot. Erre mehet a második tortalap, amire rákenem a második adag krémet. Végül az egészre ráteszem a torta tetejét, és a maradék krémmel bevonom a torta tetejét és oldalát is.
Díszítésnek egész diókat és némi keserű kakaóport használok. Tejszínhabbal tálalom.

Curriculum vitae

Azt hiszem, csak nyertem volna azzal, ha ezt a napot kihagyom. Vagy legalábbis semmit sem veszítettem volna vele - illetve nélküle. A kis életem játékszabályai szerint minden kudarcom minimum 3 pontot ér, míg két siker is alig tesz ki 1 pontocskát. Ma jó sok pontot gyűjtöttem az első oszlopba...
A reggeli tervezet egy szélesjókedvű befőzősnap volt. Hát nem jött össze.
Az első téliesítéses program a paradicsom aszalás volt sütőben. És persze a mai 30 °C-nál mi egy érző kebelnek, ha 8-10 órán keresztül 70 °C-ot fűtök bele a konyhába a résnyire nyitott sütőből... Szerencsére nem volt elég türelmem a dologhoz, így el is olvastam a szakácskönyv rám vonatkozó megjegyzését, idézem: "Valami nem sikerült? Ha a paradicsom [...] égettnek tűnik, [...] Dobjuk ki, és legközelebb alacsonyabb fokozatra állítva a sütőt, sűrűn ellenőrizve próbálkozzunk újra!" Hogyne. A következő próbálkozásom egy Gorenje aszalógép lesz. Majd referálok.
Végül minden kis kókadt, égett paradicsomot lecibáltam a sütőrácsról, üvegbe tettem, és friss fűszeres-fokhagymás olajat öntöttem rá. Nem is olyan vészes a látvány. Ha ehető, megosztom.
A következő akcióm egy réges-régi, eleddig mindig működő szakácskönyv Narancsos karottalekvárja volt. Teljes kudarc lett, bele is került a csatornába...
Végül pedig egy pofonegyszerű szilvalekvárt készítettem el rosszul, mert nem főztem elég ideig, és ugyan a színe se jött meg (kakaóbarna volt), de legalább  nyers is maradt. Ezt persze csak akkor konstatáltam, amikor már a teli üvegek a fejük tetején álltak. Így minden üveg tartalma ment vissza a lábosba újra rotyogni, az üvegeket pedig moshattam ki megint. De a végeredmény nagyon finomra sikerült, a szilva megfőtt, és csodaszép mélybordó színe lett. Aztán rájöttem, hogy a szilva a ludas, mert én nem ilyenből szoktam főzni a lekvárt, de mostantól ezzel is meg tudok küzdeni.
Szóval ilyen egy csöndes, augusztusi szombat nálam.

2015. augusztus 1., szombat

Nyárbefőtt

Rettentően élvezem, hogy minden olyan érik, ami elrakható, befőzhető, savanyítható és fagyasztható télire. Azt hiszem, ez a nyár egyetlen olyan mozzanata, ami elviselhetővé teszi ezt az évszakot. Meg persze az olyan esték, mint a mai: 23 °C a tetőtérben, Kék Hold az égen (vagyis ma van az idei plusz egy telihold - most olvastam...), és önkéntes filmmúzeum - jelen esetben a klasszikus Kleopátra Elizabeth Taylor-ral. És nem utolsó sorban az a tény, hogy a mai napon sikerült tartósítanom a nyarat -  5 kis üvegnyi lekvár személyében.
Íme:
 
Sárgadinnye lekvár
 
Hozzávalók:
  • 2 átlagos méretű sárgadinnye
  • 5-6 db alma
  • 20 dkg cukor
  • egy fél citrom leve
  • pár csepp vaníliaaroma
  • 1 cs Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1
  • 1 dl víz
 
A receptben azért nem szerepel a gyümölcsök konkrét mennyisége súlyra, mert az összes, tiszta tömeg (hámozva, magozva) a fontos. Ez 1250 gramm. Itt a "fő gyümölcs" a sárgadinnye, így ehhez igazítom az alma mennyiségét.
Tehát először is szépen kimosom az üvegeket, és egy tepsibe állítom őket. Ennyi lekvárhoz 5-6 kisebb üveg elég. A tepsit félig felöntöm vízzel, és felrakom a tűzhelyre, hogy csendesen forrni kezdjen, ezzel csírátlanítva az üvegeket.
A gyümölcsöket felkockázom, lemérem (1250 gramm!) és egy nagyobb lábosba rakom. Hozzáadom a cukrot (én folyékony édesítőszert használok), a fél citrom levét és a vaníliaaromát, majd botmixerrel teljesen egynemű péppé turmixolom. Ezután beleszórom a Dzsemfixet, jól elkeverem, majd hozzáöntöm a vizet, és ezt is elkeverem. 
A pépet felrakom a tűzhelyre nagy lángra, és felforralom. Ha már szépen bugyog, még 1-3 percig, folyamatosan kevergetve forralom. Ha kész, egy tölcsér segítségével az üvegekbe kanalazom a lekvárt. Amikor ezzel is megvagyok, elzárom az üveges tepsi alatt a lángot, és óvatosan rácsavarom az üvegekre a tetőket. Ha ez is kész, egy konyharuhával kiemelem az üvegeket a vízből, még jobban rájuk szorítom a tetejüket, és minimum 5 percre fejre állítom őket.
Ha már megfogható hőmérsékletűek, szépen kicsinosítom az üvegeket, és röpülnek is a spejzba!
 
Ezt a lekvárt annak ajánlom, aki igazán szereti a sárgadinnyét, mert így ízesítve még esszenciálisabb lesz az íze, mint egyébként. Foszlós, vajas kiflivel nincs az a mennyiség, amit meg ne tudnék enni belőle.
Ez a recept azért Dzsemfixszel készül mert így 1. nagyon gyors; 2. nem fő szét semmi, így az íze és a vitamintartalma is megmarad; 3. édesítőszerrel is elkészíthető. Minden lekváromat így készítem.