Nyáridő

Nem szeretem a nyarat. Mindig ámulattal hallgattam, amikor valaki arról beszélt, hogy milyen csodajó dolog a forró nyár, a napozás, a pancsi. Ha választhatnék, inkább a ködös Albion. Na de ez van, ott kell virágozni, ahova ültettek...

A nagy melegben sokszor megakad a lemez, és újra meg újra ugyanazokat az ételeket készítem. Egyszerűek, rutinból mennek és megunhatatlanul finomak. Most ezekből mutatok be párat.

A szívem csücske a leveles tészta. Egyszerűen maga a csoda! Édesen, sósan, csavarva, tekerve, töltve és megkenve, ropogósan és puhán, egyszóval BÁRHOGYAN! Nagyon szeretem az Aldi fagyasztott levelestésztáját. Praktikus, hogy hat lapocska van benne, könnyű vele tervezni, számolni, dolgozni, ha Kakaós csigáról vagy Fokhagymás csigáról, Almás-karamellás párnácskáról vagy pedig Fűszeres csavart rúdról van szó. A másik variáció az Auchan gondozásában megjelenő egy darab (szintén 500 grammos) vaskos, fagyos leveleslap, amit a Sajtos croissant-hoz vagy a Hagymás-sajtos burgonyalepényhez használok.

Íme a leveles-sorozat egyik szereplője, ez a tökéletes sós vendégváró.

Fokhagymás csiga

Hozzávalók

• 1 csomag fagyasztott leveles tészta (6 lapos)
• 3 ek margarin
• 1 csapott tk só
• 1 csapott tk fokhagymapor
• 100 g reszelt sajt
• 1 tojás a tetejére

A sütőt előmelegítem kb. 190 °C-ra. A margarint habosra keverem a sóval és a fokhagymaporral, majd belekeverem a reszelt sajt felét.

A felengedett levelestésztát szétszedem lapjaira, és a fokhagymás krémet elosztom kb. hat részre. Minden lapot megkenek a krémmel úgy, hogy az egyik rövidebb oldal szélén kimaradjon 2 cm, hogy mikor tekerem, ne másszon ki a töltelék. A rövidebb oldaltól tekerem őket fel, majd a találkozásnál kicsit összecsipkedem a tésztával a szélét, hogy ne tekeredjen nagyon ki sütés közben. A feltekert kis rudakat 4 részre vágom, és szilikonos sütőlapra fektetem a csigákat. A tojást felverem, és megkenem a csigák tetejét és az oldalát is, amennyire lehet. Végül megszórom a tetejüket a megmaradt sajttal, és röpülnek a sütőbe, míg szép pirosak nem lesznek.

Kekszekhez vajat vagy kókuszzsírt, más süteményekhez kockamargarint, a maszatolós krémekhez, mint ez is, valamilyen teljesen egyszerű, mezei kenhető margarint használok, mert sokkal könnyebb vele dolgozni.

Hétvégi gondtalanság

Minden hétvégi főzőcske olyan jó érzés. Legalábbis, amíg tervezi az ember: Igen, 8-kor, de legkésőbb 9-kor mindenképp felkelek, és sitty-sutty feldobom főni a levest, aztán valami jó kis reggeli, de nem ám a hétköznapi "te jó ég, 11 óra, és még nem ettem egy falatot sem", aztán hamar egy sütemény, mert anélkül nem ebéd az ebéd, főleg nem hétvégén, aztán gyorsan nekilátok valami "főfogásnak", azért utoljára, hogy minden friss és meleg legyen, aztán jaj, de jó, ma dél és egy között leülünk enni, aztán gyorsan elpakolok, aztán egy kávé, és délután - hát délután bármi lehet: lazíthatok, eltehetem a félig már elpárolgott, ősszel beszerzett almákat kompótnak, de akár szundikálhatok is. Hát igen, ilyen egy ideális hétvége.

Ez pedig a reális hétvége: Uramisten, fél 11?!, gyorsan egy kávét, ó, de klassz, a macska rápisilt a fürdőszobaszőnyegre, bedobom a gépbe, ja, nem, tegnap este nem teregettem ki, gyorsan megiszom a maradék kávét (de jó hideg), negyed tizenkettő, gyorsan a levest, biztos süssek valamit? igen, megint krumpli lesz, az gyorsan megvan, na jó, megsütöm a sütemény is, most már úgyis mindegy, fél három előtt nem eszünk, ebéd!!!, aztán félálomban bepakolom a mosogatógépet, megint egy kávé, kiteregetek, végre berakom a szőnyeget, ó, néhány órai munkám maradt a hétről, remélem az esti film előtt végzek, nem, mindegy, már úgyis láttam, de a végét jó volt újra megnézni.

Hát igen. Az esetek többségében ez a helyzet, de azért van, amikor nem. Bárhogy is, ez a sütemény az ilyen napokba is belefér.

Ezt a piskótatorta-alapot anyukám ötgyerekes barátnőjétől tanultam, ahol szempont a mérsékelt költség és a gyorsaság, úgyhogy ez a tortaalap minden szempontból tökéletes. Köszönöm, Eri! A rávaló pedig szabadon variálható. Én nagyon szeretem ezt a változatot, mindenféle gyümölccsel.

Epres-túrós piskótatorta

Hozzávalók:

A tészta

• 16 dkg liszt
• 1/2 cs sütőpor
• 12 dkg cukor
• 1 tojás
• 12 dkg margarin
• 1 kispoharas joghurt
• 1 ek reszelt citromhéj

A krém

• 50 dkg túró
• 1 kis dobozos habtejszín
• cukor
• vaníliaaroma
• 2 nagy marék gyümölcs

A sütőt 170 °C-ra előmelegítem. A margarint megolvasztom. Egy ecsettel annyit veszek ki belőle, amennyivel a tortaformát kikenem.

A cukrot (vagy édesítőszert, én Süssina vagy Pötyi port használok, abból 1 ek kb. 1, 5 dkg cukornak felel meg) habosra keverem a tojással, hozzáadom a margarint, a joghurtot és a citromhéjat, és szép egynemű krémmé keverem. A lisztet összeszitálom a sütőporral, és mehet a tojásos krémhez. A tésztát alaposan összekeverem. A kivajazott gyümölcstorta-formát meghintem zsemlemorzsával, és egy kanállal szépen belesimítom a tésztát. Mivel a massza viszonylag sűrű, óvatosan kenem szét a formában, hogy ne szedjem le róla a morzsát.

A formát sütőbe tolom, és kb. 50 perc alatt megsütöm. Ha kész, kiborítom a formából, és rácsra teszem. Míg hűl, elkészítem a krémet.

A tejszínt egy csipet cukorral kemény habbá verem. A túrót egy nagyobb tálban összekeverem a tetszőleges mennyiségű cukorral, a vaníliaaromával, majd hozzáadom a felvert tejszínt is. Az egész krémet alaposan kikeverem, és a kihűlt tortaalapra halmozom. Jó nagy kupac lesz, de így van rendjén. Végül a megmosott és feldarabolt gyümölcsöt a tetejére pakolom, és kész is!

Egy boldog reggel

Amikor reggelente lebódulok a konyhába, kitapogatom a kannát és felteszem a vizet a kávéhoz. Miután félálomban megiszom a felét, jön a kérdés: Mi legyen a reggeli? Van, amikor a kávé másik fele nyer. De amikor kevésbé döcögős a kezdet, és már reggel kedvem van konyházni, jönnek ezek a tüneményes picike palacsintafalatok.

 

Mini palacsinták

 

Hozzávalók:

• 120 g liszt
• 1 kk sütőpor
• 2 kk cukor
• 1 tojás
• 1 ek olvasztott vaj
• 1, 5 dl tej
• 4 kk olaj

 

A lisztet egy tálba szitálom, majd hozzáadom a többi hozzávalót, és kézi habverővel meglehetősen sűrű, sima palacsintatésztává keverem. Egy vastagabb aljú serpenyőt nagyon vékonyan kiolajozok, és felteszem a tűzhelyre melegedni. Ha már elég meleg, egy evőkanállal kb. 4-5 kicsi palacsintát csurgatok bele, amit vastagabbra hagyok, mint egy szokványos palacsinta. Közepes lángon nagyjából 2 percig sütöm, aztán megfordítom őket, és még 1 percet sütöm a másik felét is.

Kb. 14-16 palacsinta lesz belőle.

 

Lekvárral és tejszínhabbal tálalom.

Hűvösebb napokra

Olyan régen írtam már bejegyzést, és azóta annyira sok mindent készítettem, hogy nem is tudom, mivel kezdjem a sort. Mivel most hűvösebb nap van, ezt az inkább kicsit őszi, de családi klasszikus, Rózsi mamaféle meggyes vagy épp cseresznyés lepénykét osztom meg.

 

Meggyeslepény

 

Hozzávalók:

• 250 g teljes kiőrlésű liszt
• 250 g fehér tönkölyliszt
• 1 tojás
• csipet só
• fél kocka élesztő
• 100 g olvasztott margarin
• 3 dl tej
• 6 db mokkacukor
• meggy
• kristálycukor/Pötyi

 

Egy kis tejben  mokkacukorral felfuttatom az élesztőt. Beleöntöm az átszitált lisztbe, hozzáadom a csipet sót, az olvasztott margarint és a többi tejet. Egy tepsit vagy tortaformát kivajazok, kilisztezek, majd egyenletesen eloszlatom benne a tésztát. A tetejére tetszőleges mennyiségű meggyet szórok. Ezeket a kis meggyeket jó alaposan belenyomkodom a tésztába. Addig hagyom kelni, míg jó magasra nem nő, és a meggyek bele nem süppednek az illatos kelt tésztába.

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem, és mielőtt betolom atésztát sülni, megszórom a kristálycukorral vagy az édesítőszerrel. Mehet rá bőven, mert maga a tészta egyáltalán nem édes. Addig sütöm, míg szép aranybarna nem lesz.

 

A tetejére mehet egy kis fahéj is, jót tesz neki. Mivel az egész tészta nem túl édes, ez inkább uzsonnakalács, vajjal, lekvárral és tejeskávéval körítve.

 

Ó, azok a 90-es évek!

Számomra a leginkább nosztalgikus, harmonikus és élhető időszak a 90-es évekre tehető. Szerettem, hogy az IKEA valódi, fából készült bútorokat gyártott; hogy kuriózum volt minden, ami nyugatabbról jött; hogy barnára festett faablakos, fehér kőporos házak vettek körül. Szerettem a Titkos kert-et, a Mesemondó-t, a fűrészporos tapétát. Szerettem a "Zambellit", ami mindezeket megtestesítette. Szerettem, ahogy anya és Edit gyűjtögették az újságból kiollózott (német nyelvű) recepteket, amik valahogy mindig finomabbak voltak, mint bármi itthoni.

Ez az érzés kerített hatalmába, amikor a legkedvesebb német nyelvű lakberendezési újságomból fordítottam és sütöttem meg ezt a receptet.

Íme:

 

Almás morzsatorta

 

Hozzávalók:

• 800g alma
• 3 ek cukor
• 1 ek vaníliáscukor
• fél citrom leve
• 150 g liszt
• 100 g őrölt mandula vagy dió
• 75 g porcukor
• 125 g vaj

 

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Egy tetszőleges sütőformát kivajazok (ez lehet több kisebb szuflés forma is, így több külön adagot lehet készíteni). Az almát meghámozom, negyedelem, kimagozom, majd apróra felkockázom. A cukorral, vaníliáscukorral és a citromlével összekeverem, és a kivajazott sütőformába terítem.

A morzsához összegyúrom a lisztet, a mandulát vagy diót, a porcukrot és a vajat, majd a két tenyerem közt rámorzsálom a tésztát az almára. Ha túl puha a  tészta, vagy behűtöm kicsit, vagy úgy csipkedem az almára, mint amikor csipetkét készítek. A tésztamorzsát szép egyenletesen eloszlatom az almán, majd az egészet betolom a sütőbe, és 25-30 perc alatt megsütöm.

Ha langyosra hűlt, meghintem porcukorral. Tejszínhab vagy vanília fagylalt illik hozzá.

 

A legfinomabb túrótorta

Ez persze szubjektív, de igaz... Azért szeretem ezt a receptet, mert könnyen elkészíthető, kamrabarát, és nem kell tárolni - mert úgysem marad belőle soha egy morzsa sem.

 

Túrótorta

Hozzávalók:

Tortaalap

• 1/2 mk szódabikarbóna
• 50 dkg túró
• 7, 5 dkg vaj (!)
• 2-3 ek búzadara
• 1 ek liszt
• 4-5 ek cukor (vagy Pötyi)
• 2 tojás
• csipet só
• 1 cs vaníliáscukor
• fél citrom héja és pár csepp leve

Teteje

• 1 kispohár tejföl
• 1 ek liszt
• 1 tojás

 

A sütőt 150 °C-ra előmelegítem.

A vajat megolvasztom. Egy közepes, de inkább kisebb kapcsos tortaformát kivajazok (méghozzá úgy, hogy az olvasztott vajból veszek egy ecsetre valót), kilisztezek. A tortaalap hozzávalóit szép sorban összekeverem, majd belelapátolom a túrós keveréket a tortaformába. A tetejére kikeverem a rávalókat, majd egyenletesen eloszlatom a tésztán.

Az előmelegített sütőben 40 perc alatt szép pirosra sütöm, majd ha kihűlt, megporcukrozom.

 

Van, hogy a tésztába belekeverek felkockázott barackot vagy mazsolát.

Sütés során a tetején szép nagy buborék lesz, ami majd csendesen elül, ha már kivettem a sütőből.

 

 

A változatosság gyönyörködtet?

Minden bizonnyal van, amikor igen. De az élet csupa meglepetés, és nem mindig a legkellemesebb. Ilyen "ajándék" az életmódváltás is. Legalábbis szerintem. Egyszer azt olvastam, hogy az életben csak az a tény elviselhetetlen, hogy semmi sem elviselhetetlen. Lehet. Így hát, ha váltani kell, vigasztaljon az a tudat, hogy majd csak hozzászokunk.

Ezért is született meg ez a recept, ami a Tepsiben sült almás palacsinta reform változata: cukormentes és szénhidrátban szegényebb. És azt bizonyítandó, hogy minden rosszban van valami jó, ez a változat sokkal szebb köntösben pompázik, mint a nem reform társa.

 

Reform almafelfújt

 

Hozzávalók:

• 10 dkg teljeskiőrlésű liszt (a Nagyi titka az egyik legjobb)
• 10 dkg fehér liszt
• 3 tojás
• csipet só
• 2, 5 dl tej
• 1-2 dl ásványvíz
• 3 közepes alma
• 3 ek édesítőpor (Süssina vagy Pötyi)
• 1 tk fahéj + a felfújt tetejére
• olaj

 

A sütőt 240 °C-ra előmelegítem. A hozzávalókat az alma kivételével kézi habverővel összekeverem. Hat kis porcelán szuflés tálkát vékonyan kiolajozok, és a tésztát egyenlően elosztom a tálkákban. Az almákat meghámozom, és minden darabot nyolc cikkelybe vágok almaszeletelővel. Egy tálkába négy gerezdet teszek úgy, hogy megfelezem őket - így inkább kockák, mint gerezdek lesznek. Kicsit belenyomom őket a tésztába - de nem nagyon, mert a tészta nőni fog. Meghintem a felfújak tetejét egy kis fahéjjal.

A tálkákat egy tepsibe teszem, és így rakom be a sütőbe. 10-15 perc alatt elkészülnek. Tovább nem hagyom bent, mert akkor túlságosan kiszáradnak.

Ha megsültek, megint megszórom őket egy kis fahéjjal, és már kész is.

 

Az íze sokkal szelídebb, mint az eredetinek - de az összes reform vagy átdolgozott recept ilyen. Idővel viszont az ember megszokja, hogy kevésbé intenzívek az ízek, és már túl soknak érzi a cukrot és a fehér lisztet mindenben, ami túlfinomított. Pont olyan, mint a hús elhagyásánál.

 

 

 

A cél: az íz

Igen, azt hiszem, ez lehetne a blogom mottója. Mert végül is valóban az íz a cél. Ezért teljesen mindegy, hogy az ember vegetáriánus vagy épp húsevő. Az ízért főzünk, nem? Ha pedig kellemes, finom, különleges - nem mindegy, hogy van-e benne hús? De!

Ezt bizonyítandó osztom most meg a vegetáriánus brassói receptjét, aminek az ötlete egy rég bezárt gasztroblogról származik - bebellés átiratban.

Íme:

 

Vegán brassói

 

Hozzávalók:

• 1-1,5 kg újkrumpli
• 2 nagy fej vöröshagyma
• 1 doboz Haas szójaszelet (12 db)
• 1 csomag Horváth Rozi brassói fűszerkeverék
• 10-15 szem feketebors
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors, olaj

 

Egy kb. 2 literes lábosba vizet töltök, beledobálom a borsot. Meghámozom a fokhagymákat, felnegyedelem, és ezt is a vízbe dobom. Végül jó alaposan megsózom (mert a vega ételeket fűszerezni kell, sokkal-sokkal inkább, mint a húsételeket), és felforralom. Ha már zubog a víz, beleteszem a szójaszeleteket. Kicsit lenyomkodom őket, hogy mindet ellepje a víz, és fedő nélkül kb. 10-15 perc alatt megfőzöm. Akkor jó, ha kifodrosodik, de még nem fő szét.

A sütőt 200 °C-ra előmelegítem.

A krumplit alaposan megmosom, kicsit megsikálom, és nagyobb kockákra vagdosom. A hagymákat meghámozom, és kb. akkora kockákra vágom, mint a krumplit. Egy nagy, széles tepsit kiolajozok, és beleszórom a krumpli- és hagymakockákat.

A megfőtt szójaszeleteket kiveszem a lábosból, és akkora kockákra vágom föl, mint a krumplit vagy a hagymát. Egy tálba kb. 2 dl olajat öntök, és beleszórom a brassói fűszerkeveréket. Alaposan elkeverem, és belerakom a szójakockákat. Jó alaposan átforgatom őket a fűszeres olajban, majd olajostul a krumplira öntöm. Ha túl sűrű a fűszerkeverék, még egy kis olajat öntök az egészre.

Végül kézzel jó alaposan összeforgatom a hozzávalókat a tepsiben, és betolom a forró sütőbe.

20 perc után a tepsit letakarom alufóliával, és így sütöm még 10-15 percig. Ha a krumpli megpuhult, leveszem az alufóliát róla, és egy kicsit hagyom még pirulni.

Hidegen és melegen is nagyon finom.

 

Azt mindenképp érdemes tudni, hogy mivel a szójaszelet/kocka/granulátum babból készül, az arra érzékenyeket puffaszthatja.

Egy kis könnyű estebéd?

Bizony, ez az uzsonnakrém (vagy épp estebédkrém) igen könnyű - mármint az elkészítését illetően. Különben pedig aki nem fél a tejföltől, annak kalóriában sem túl nehéz.

 

Könnyű tojáskrém

 

Hozzávalók:

• 7 db tojás
• 2 ek tejföl
• 1/2 ek mustár
• curry
• só, bors

 

A tojásokat keményre főzöm. Meghámozom és villával összetöröm őket. A zúzalékba belekeverem a tejfölt és a mustárt, majd a fűszereket ízlés szerint.

Nem valami bonyolult, de nagyon finom.

 

Friss, felezett-sózott koktélparadicsomot szoktam hozzá enni.

Régi kedvenc Nr.° 2

Na, végre valahára idejutottam a gép elé. Pontosabban vagyok itt eleget, de nem gasztro-céllal. És most hirtelenjében be is jegyzem a Rama pecsenye eredeti változatát - úgy, ahogy régen ettük.

 

Rama-pecsenye I.

 

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 1 egész fej fokhagyma
• só, bors, fűszerek

Nos hát, a margarinból lekanyarítok egy 5 dekányit, és egy lábosban felolvasztom. A fokhagymát megpucolom, és a gerezdeket fokhagymanyomón az olvadt margarinba nyomom. Hagyom, hogy kicsit párolódjon-piruljon, de semmiképp se égjen meg. Megsózom, megborsozom, és én mindig teszek bele egy kakukkfüves - rózsaborsos - szárított hagymás - mustármagos fűszerkeveréket (ez különben a Lucullus régi, őrlőfejes sülthús-fűszerkeveréke).

Ha már jó illatos, belevagdosom a maradék margarint, hagyom, hogy az egész megolvadjon, és utána kész is. Hőálló üvegbe öntöm, és amíg meg nem dermed, néha-néha egy kanállal megkeverem, hogy ne üljön le az aljára a fokhagyma.

 

Svéd kenyérkével és friss kovászos uborkával a legjobb.

Régi kedvenc

Ez a recept gyerekkorom egyik nyári kedvence volt. És épp, miközben írom ezt a bejegyzést, kiderült, hogy akkor Anya nem is így készítette. Úgyhogy ez egy átirat. A II. számú. Holnap elkészítem az eredetit. De addig is, íme a modern változat. Már csak egy kis kovászos uborka kellene.

 

Rama-pecsenye II.

 

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 3 fej vöröshagyma
• 2-3 ek finomszemű zabpehely
• 1 kis konzerv paradicsompüré
• fokhagymapor
• szárított mogyoróhagyma
• só, bors, pirospaprika

 

A vöröshagymát apróra felkockázom, és 10 dkg margarinon megfonnyasztom, kicsit meg is pirítom. Meghintem jó sok pirospaprikával, majd hozzáadom a zabpelyhet, és együtt pirítom a hagymával tovább. Ha túl száraz lenne, apránként adagolom hozzá a margarint. Megsózom, megborsozom, megszórom egy kis fokhagymaporral és mogyoróhagymával. A maradék margarint is hozzáaadom, hagyom, hogy minden megpuhuljon, majd belekeverem a paradicsompürét. Egyet még forralok rajta, majd kész is.

Ha kicsit hűlt, lezárható üvegcsébe teszem. Friss kenyérre kenve (kovászos uborkával!!) nagyon finom nyári uzsonna.

Reggeli Lorraine-nel

Bizony, ma reggelire elkészítettem a legkedvesebb médiahősöm, Lorraine Pascale egyik receptjét (róla bővebben az *Ajánló* -ban). Számomra ő a leghitelesebb és legszerethetőbb tévés autodidakta szakács. Szeretettel osztom meg veletek ezt a finom reggelire valót.

 

Sós-borsos kenyérrudak

 

Hozzávalók:

• 450g liszt
• 1 cs szárított élesztő
• 1, 5 tk só
• 2, 5 dl víz
• frissen őrölt bors

 

A hozzávalókat a bors kivételével szép sorjában összedolgozom, míg szép, könnyen formázható tésztám lesz. Ha túl lágy, menet közben adok hozzá még egy kis lisztet. A tésztát 12 egyenlő darabkára vágom, hosszú kifliket húzok és csavarok belőlük, és egy sütőpapírral (szilikonlappal) kibélelt sütőlapra teszem őket 2-3 cm távolságra egymástól. Ha ezzel megvagyok, egy tepsi méretű folpackot megkenegetek olajjal, és az olajos felével lefelé betakarom a kifliket. 1 órát hagyom őket pihenni.

A sütőt 200 °C-ra melegítem. A kiflikről leveszem a folpackot, és megszórom őket sóval és frissen őrölt borssal, majd 20-30 perc alatt aranybarnára sütöm őket.

 

Könnyű májusi leveske

Valóban, ez a leves a szó minden értelmében könnyű. És nem is egy nagy durranás, de az egyik kedvencem. És gondoltam idefirkantom a receptjét, hátha. Azért pedig különösen kellemes, mert - bár a fehérrépa, a zeller és barátai nagyon jó ízt kölcsönöznek a leveseknek - , nem kell kerülgetni benne kellemetlen zöldségdarabokat. Felhőtlenül élvezhető a borsó, a zsenge répakarikák, és a köztük lebegő habkönnyű grízgombóc. Csak ennyi.

 

Borsóleves grízgombóccal

Hozzávalók:

A leves

• 25 dkg fagyasztott zsenge borsó
• egy szép szál friss répa
• 1-2 ek liszt
• 1-2 ek olaj
• só, bors, pirospaprika

A grízgombóc

• 1 tojás
• 3-4 ek búzadara
• 1/2 tk sütőpor
• só, bors

A répát meghámozom, és hajszálvékony karikákra vágom. Egy közepes, de inkább nagyobb lábosba belelöttyintem az olajat, alágyújtok közepes lángon, és beledobálom a répát. kicsit hagyom párolódni, majd a borsót is hozzáadom. Megsózom, tekerek rá frissen őrölt borsot, lefedem, és hagyom kicsit párolódni. Ha elfőtte a levét, ami az olajból és a fagyasztott borsó jegéből maradt, meghintem 1-2 tk pirospaprikával, elkeverem, majd meghintem a liszttel. Kicsit hagyom pirulni, majd felöntöm kb. 2-2,5 liter vízzel. Kis lángon hagyom főni. Amire elkészül a grízgombóc, addigra a leves is jó lesz.

A grízgombóchoz egy müzlistálban felverem kicsit a tojást, és belekeverem a sütőport és a búzadarát. Adok hozzá frissen őrölt borsot és egy kis sót. Hagyom állni 10 percet.

Ha a levesben megpuhultak a zöldségek, hagyom egyet forrni, és közben egy kávéskanállal beleszaggatom a gombócokat. Még kb. 5 percig főzöm, és már kész is!

A sitty-sutty ebéd másik fele

Igen, ez az az előétel, ami a Tepsiben sült almás palacsintához dukál. És valóban, olyan, mint az egyik fele: egyszerű, könnyű, gyors. És valami eszelősen finom. Ez a csoda pedig a fokhagymakrém-leves.

Sokat kisérleteztünk családilag, hogy sikerüljön olyan igazi éttermes fokhagyma levest készíteni. Bevallom, mostanra már nem emlékszem az éttermes ízére, de ez a leveske mindent visz.

Íme:

 

Fokhagymakrém-leves

 

Hozzávalók:

• 3-4 dkg vaj (!)
• min. 6 gerezd fokhagyma
• 3 ek liszt
• 6 dl tej
• 6 dl víz
• 2 leveskocka

 

Egy lábosban kis lángon megolvasztom a vajat, hozzáadom a fokhagymanyomón átpasszírozott hagymát, és óvatosan megpárolom/pirítom, hogy ne égjen meg. Amikor megpirult, rászórom a lisztet, kicsit megpirítom, majd kézi habverővel folyamatosan kevergetve hozzáadom a tejet. Ha szép egynemű a leves, felöntöm vízzel, beledobom a leveskockákat, és folyamatosan kevergetve hagyom felforrni. Mivel a leveskocka bőven sós és fűszeres, nem teszek bele semmiféle más ízesítőt.

Ha kész a leves, két kiflit vékonyra felkarikázok, serpenyőben megpirítok, és vékony szeletke sajtot teszek rájuk. Utána egymásra teszem a karikákat, így még finomabban ráolvad a sajt.

Tízperces laktató desszert

Ezt a süteményt elég sokszor készítem, mert egy igazi kamrafosztogató: a hozzávalóit a legszerényebb konyha sem nélkülözi. Ezen kívül finom, laktató, és nem utolsó sorban gyors. Ma kerek 10 perc alatt állítottam össze, és amire elkészültem, a sütő is bemelegedett.

Íme:

 

Joghurtos kakaós

 

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 6 ek cukor
• fél bögre olaj (125 ml)
• 2 kispoharas joghurt
• 2 bögre liszt
• 1 kk sütőpor
• 3 ek keserű kakaópor

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tojásokat habosra keverem 3 ek cukorral, hozáöntöm az olajat és a joghurtot. A lisztet elkeverem a sütőporral, és beleszitálom a tojásos masszába. Egy tetszőleges süteményes formát (szokatam dobozban, őzgerincben vagy tortaformában is sütni) vékonyan kikenek olajjal, és megszórom zsemlemorzsával. A süteménymassza felét a formába töltöm, a másik felébe belekeverem a 3 ek maradék cukrot és a 3 ek kakaóport. Ezt is beleöntöm a formába, és egy villa segítségével cirmosra keverem (ez a minta leginkább a doboz formában érvényesül).

A süteményt beteszem sülni 40 percre. Ha megsült, kiveszem a formából, kicsit vizes ecsettel átkenem, és rászitálok egy kis keserű kakaóport.

 

Nagyon finom, jó állagú sütemény.