Ropogós észak

Ezt a receptet anyukám találta az interneten, és nagyon hamar a család kedvence lett. Egy finn lánytól származik, aki bele sem merek gondolni, hányszor csuklott már azóta, hogy hozzánk került ez a tökéletes, mindig ropogós, egészséges keksz, amiből mindig dupla adagot kell sütnöm...

Ez úton is köszönöm neki ezt a receptet, amit azóta kicsit a saját képünkre formáltunk.

Itt találjátok meg a lányzót: http://ihankaikkikotona.blogspot.hu/

Finn keksz

Hozzávalók:

• 50g vaj (!)
• 1 dl barnacukor (!)
• kb. 1 dl tönkölyliszt (vagy bármiféle teljes kiőrlésű)
• 2 dl zabpehely
• 1/2 cs sütőpor
• 1 tk fahéj
• 1 kk őrölt gyömbér
• 1 kk őrölt szegfűszeg
• 1 tojás

A vajat felolvasztom, félreteszem kicsit hűlni. Egy tálban összekeverem a cukrot, a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport és a fűszereket. Végül hozzáadom a tojást, majd az olvasztott vajat. Az egészet jól összekeverem, és kb. 10 percig hagyom állni.

A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. Egy tepsibe szilikonlapot teszek, és a tésztából kb. fél evőkanálnyi kis halmokat teszek egymás mellé. Túlságosan nem kell lelapítani a halmocskákat, és túl közel sem jó rakni, mert sülés közben terpeszkednek és lapulnak maguktól is (egy 40x35-ös tepsiben maximum 20 fér el).

A tepsit a forró sütőbe tolom, ahol addig sütöm a kekszeket, míg szép barnák nem lesznek. Ha kész, kiveszem a tepsit, és kicsit hagyom hűlni, hogy szilárduljanak, majd egy spatulával szépen lepattintom őket a szilikonlapról. Ha kihűlt, mehet dobozba.

Itt van az ősz...

Bizony, a fullasztó, blokkoló, sokkoló nyár után alig pár hét alatt ősz lett. Olyannyira, hogy a szeptember végi időjárás október véginek látszik. Hideg van kint és bent. És ilyenkor ösztönösen nekifeszülök sütni, mert az nálam olyan hűvösebb napokra való dolog. Jönnek a jó fűszeres piték, sütik és kekszek, almásan, fahéjasan, diósan - és a KUGLÓF. Igen, a kuglóf régi szerelmem, elsők közt volt, amit megtanultam sütni. Annyira klasszikus, hogy szinte kötelező.

Ez a recept (némi módosítással) az Officina Nova gondozásában megjelent Édességek című szakácskönyvből származik, gyerekkorom és a boldog békeidők egyik legszebb olvasnivalójából. Igazi kalóriabomba, ünnepnapokra vagy nagyon várt hétvégi pihenésekre.

 

Az igazi kuglóf

 

Hozzávalók:

• 500g liszt
• 50 g friss vagy 2 cs szárított élesztő
• 125 g cukor
• 375 g vaj vagy margarin
• 1, 2 dl langyos tej
• 5 tojás
• csipet só
• 1 ek reszelt citromhéj
• 150 g mazsola
• porcukor

A lisztet egy nagy tálba szitálom, és a közepébe egy kis mélyedést nyomok. A langyos tej felébe beleszórok 1 tk cukrot, 1 tk lisztet, és belemorzsolom a friss élesztőt, vagy beleszórom a szárított élesztőt. Elkeverem, és konyharuhával letakarva hagyom kb. 15 percig, míg jól fel nem fut.

A vajat/margarint (vagy esetleg fele-fele) felolvasztom. Ha kicsit kihűlt (ne legyen forró), hozzáadom a többi tejet, cukrot, a sót, a tojásokat és a citromhéjat.

A liszt mélyedésébe beleöntöm a felfuttatott élesztőt és a vajas keveréket, majd egy kés élével jól összedolgozom. Az állaga hígabb lesz, mint a kelt tésztáknak szokott, de nem kell, hogy gyúrható legyen. A mazsolát forró vízben átmosom, és a tésztába keverem.

Egy nagyobb kuglófformát vastagon kivajazok, beleöntöm a tésztát, és konyharuha alatt addig kelesztem, míg majdnem kitölti a formát. 180°C-ra előmelegített sütőben, az alsó rácson tűpróbáig sütöm (kb. 1 óra).

 

Rendkívül finom lesz, így megéri a macerát és a sok-sok alapanyagot.

Ha különlegesebbre vágyunk, a mazsola mellett/helyett tehetünk hozzá 50 g vágott mandulát, és kandírozott citromhéjat is.